11.rész - Köszönöm

Mikor meg fogtam egy inget Niall megfogta a csuklómat.
-Miért vagy ilyen?-húzott magához.
-Ilyen a stílusom.- mentegetőztem.
-Ne mondj ilyet.
-Jó...-néztem a földre.
-Kérlek ne viselkedj így!- emelte fel a fejem.
-De...-öleltem át és sírva fakadtam.
-Mi baj?-simogatta meg a fejem.
-Ez volt minden álmom.Viszont a fiúk utáltak engem, sose volt fiú barátom és bátyám se. Most pedig Zayn egyszerre mind2. És most ti is itt vagytok.-kapkodtam a levegőt.
-Nyugi..Nem lesz semmi baj.Maradj kedves bájos és ugyan ilyen szép mindig.-törölte le a könnyeimet.
-Köszönöm!-szorítottam meg erősebben.
-Na mennyünk tovább.-fogta meg a kezem és húzott maga után.

Sokkal jobban éreztem magam, még volt fél óránk. A beszélgetés után egyből megtaláltuk a tökéletes ruhát. Niall felvette és kész voltunk.

-Ügyes vagy Trina.-szólított meg Molly.-Remekül megtaláltátok az összhangot.

Lassan a többiek is kész voltak.
-Nagyon jól megoldottátok mind a feladatot. Ennek a feladatnak a célja az volt, hogy a szimpátiát erősítse és, hogy jól kijöjjetek egymással.Hogy megbízzatok a másikban.Mára végeztünk lányok, fiúk!

Ma Zayn Perrievel találkozott így én vonattal mentem volna haza.Éppen indultam az állomásra mikor Niall kiabált utánam.

-Várj Trina!-kiabálta.
-Igen?-fordultam meg.
-Nem innál meg velem egy kávét vagy valamit?
-De jó lenne.
-Akkor menjünk.

A legközelebbi Starbuckba mentünk Percek alatt tizesével jelentek meg a Directionerek. Nem igazán volt nyugtunk. Niall csinált pár fotót, meg adott aláírást.Megfogtuk az innivalót és inkább elmentünk. A fanok jöttek utánunk, így taxiba ültünk.Én nagyon rosszul éreztem magam, mivel nem vagyok hozzászokva a nagy tömeghez.Sápadt is voltam.