6.rész - Az a bizonyos csók

Zayn elengedett és mélyen a szemembe nézett. Ekkor végig futott a fejembe, hogy milyen jól csókolhat, de nem lehet a testvérem.Közeledett az ajka az enyámhez.
-De Zayn nem lehet.-húztam hátrébb a fejemet.
-Nem érdekel.-monta és megcsókolt.
Próbálkoztam eltolni de a saját akaratom ellenem fordult.Hagytam de nem lett volna szabad, hisz testvérek vagyunk. Egyszercsak ledöntött az ágyra. Na itt tudtam, hogy ez nem történhet meg!
-Ne! Nem szabad.-ültem fel.
-Igazad van.Sajnálom.-állt fel és kiment a szobából.
Mindig is kíváncsi voltam, hogy csókol amíg ki nem derült ez. De már tudom...Nagyon jó volt az a csók.De szégyeltem  magam.Már 8óra volt.Másnap mennem kellett munkát keresni. Ezért elmentem fürdeni, aztán aludni.
Másnap reggel már találkoztam anyával.Kicsit beszélgettem vele aztán ment dolgozni.Mikor Zaynkijött reggel nem szólt hozzám mégcsak rám se nézett.Kicsit megijedtem.
-Zayn!Mi van veled?-kérdeztem rá.
-Semmi.-mondta morcosan és bement a szobályába.
Olyan volt mintha haragudott volna rám.Megettem a reggelimet és be mentem hozzá.
-Mi bajod van?-ültem le mellé.
-Semmi.-fordult el.
-De van valami.-böktem meg.
-Az van, hogy hibáztam!Tegnap az a csók.-folytatta volna de a szavába vágtam
-Felejtsük el.-öleltem meg.
Tudtam miért is volt neki igazából rossz, Perrie miatt.
-Legyen ez 7 pecsétes titok.-mondtam.

Abba a pillanatban mikor kimondtam megcsörrent a telefonom.Gyorsan futottam érte, Lisa hívott.
-Szia-lihegtem a telefonba.
-Szia nem megyünk ma el shoppingolni?-kérdezte Lisa.
-Hát bocsi de nemtudok. De majd mesélek máskor.
-Ööö oké.-nyújtotta a szavait.-Akkor szia.
-Szia raktam le.
Gyorsan ledobtam az ágyra a telefont és mentem vissza Zaynhez.De ő éppen ment ki az ajtón..
-Te hova mész?-szólítottam meg
-Jajj bocsi de ma stúdiózunk a fiúkkal.Szia.-intett nekem.

5.rész - Az emlék visszatér.

  

Egyszer megszólalt Zayn.

-Én nem akartam hogy elvigyenek!
-Ezt hogy érted?- néztem rá.
-Hát mikor megszülettél kb 2 hetet voltál itthon és egy nő jött el, aztán elvitt.
-Te erre emlékszel?
-Tisztán és világosan. Még meg is haraptam a nénit. Anya le is szidott.-mosolygott.
Én csak mosolyogtam.
-Megérkeztünk!
Nagyon szép volt a ház. Zayn segített pakolni, megmutatta a szobámat.

-Itt a szobád.-nyitotta ki az ajtót.-Hagylak kipakolni.
-Rendben köszi!-mentem be a szobába.

Kb 1óra alatt ki is pakoltam mindent. Utána szétnéztem a házban egy kicsit. Láttam sok képet a falon.

-Gyere mutatok valamit.-szólt Zayn.
-Oké.-ültünk le a kanapéra.
-Nézd ez a te albumod.-nyújtott át egy albumot.
-Woow.-vettem át.

Mikor bele néztem láttam a képeket amit a születésemkor csináltak. Mikor anya a kezébe tartott, meg Zayn ült mellettem.Elkezdtem sírni. Zokogtam. Leraktam az asztalra az albumot és beszaladtam a szobámba. Zayn bejött hozzám és átölelt.

-Ne sírj!-súgta a fülembe.

Egyszerűen soha nem hittem volna, hogy az igazi családom nem egy átlagos család.Sose éreztem hiányt az igazi családom iránt, de már érzem, hogy az életem mindennél jobban hiányos. De úgy éreztem akkor jött el az ideje, hogy bepótoljam. Csak nem teljesen tudom meg valósítani. Zaynt ismerem tudok róla mindent csak sajnos fordítva nem így van. Nem lehet tökéletes testvéri kapcsolatom vele. Mikor bele gondoltam ezekbe a dolgokba még jobban síni kezdtem.

4.rész - Újra együtt.

Az utolsó heteimet a suliban éppen túléltem. Elvégeztem a gimit. Munkát kerestem de sajnos semmi.Mivel még munkám nem volt házat se tudtam venni.De ,,apa" meg mondta elvégzem a gimit önállóvá kell válnom. Ezért volt kb 1-2 hetem elmenni.Egyszerűen szörnyű. Senki nem tudott segíteni. Már csak egy emberre számíthattam. Felhívtam anyát.

-Szia anya.-dadogtam.
-Szia. Valami baj van?-kérdezősködött.
-Van még kb 1-2 hetem elköltözni.
-Miért kell elköltöznöd?-kérdezte meglepetten.
-Önállóvá kell válnom ,,apám" szerint...-motyogtam.
-Rám számíthatsz bármikor. Mikor szeretnél jönni?-mondta anya.
-Komolyan oda költözhetek?-lepődtem meg.
-Persze!
-Hát még ma jó lenne.
-Rendben most még dolgozok de 5-kor megyek Zaynnel.
-Öööö oké addig összepakolok.
-Szia.-rakta le a telefont.

Nagyon boldog voltam, végre a családommal lehetek.,,Apának" gyorsan elmondtam és mentem fel pakolni.
,,Apán látszott, hogy egy kicsit szomorú, hogy elmegyek, de büszke is volt rám, hogy saját lábra tudok állni. Éppen pakoltam mikor ,,anya" bejött sírva.

-,,Apád" mondta, hogy már ma elmész.-ölelt át.
-Igen.Találtam egy házat.
-De ugye majd meglátogatsz minket?
-Természetesen.-pusziltam meg.

Lassan összepakoltam és lecuccoltam a ház elé. 5 óra lett.Itt is voltak?!Zayn szállt ki a kocsiból.

-Bocsi de anya még dolgozik így én jöttem érted.-emelte meg a táskámat.
-Oké.-kezdtem pakolni a csomagtartóba.

Bepakoltunk.Beszálltunk a kocsiba és mentünk. Nem nagyon beszélgettünk.

3.rész - Hogy is volt?

 Sziasztok! Itt egy új rész. Jó olvasást. Kicsit kavarodás veszélyes ez a rész meg még a következő is! a szülőanyám Tricia  lesz így jelölve: Anya. a nevelő anyám Emily Stron jelölése pedig idéző jelbe lesz(,,anya").
Előre is bocsánat ha nehezen érthető...:s♥



Hetekig nem mentem sehova csak suliba. Nagyon rossz volt, hogy anya lerakta.Selymes hangját hallani nagyon jó volt. Hallgattam volna még tovább. Valahogy mikor meg hallottam a hangját emlékeztem, emlékeztem mikor megszülettem oly kedvesen szólt hozzám. Mostanába sokat kellett tanulnom a vizsgáimra.
Egyik nap tanultam és csöngettek, azt hittem Lisa így nem mentem le. ,,Anya" nyitott ajtót.

-Kicsim téged keresnek!-kiabált ,,anya". Nem tudtam ki lehetett.

Lefutottam a lépcsőn, át a nappalin. Az ajtóban megláttam az édesanyámat. Rögtön könnybe lábadt a szemem, oda szaladtam hozzá és átöleltem. Elkezdett hangosan sírni. Az ajtó nyitva volt, mikor szétváltunk megláttam egy fiút aki közeledett felénk.



-Trina, ő itt a testvéred Zayn.-karolta át.
-Ööö szia.-pirultam el.
-Szia.-mosolygott és intett felém Zayn.
-Gyertek beljebb.-álltam félre és zártam be az ajtót.

Bementünk a nappaliba, ,,anya" is ott ült velünk. Mikor elmondtam neki nagyon kiakadt és inkább kiment a konyhába.Én neki álltam és a kérdéseimet szórtam a nyakába anyának.


-Mégis miért tetted ezt velem?- gördült ki egy könnycseppem.
-Kicsim.... Nagyon sok bajunk volt...A családunk sok problémával küzdött..Nem tudtalak volna rendes körülmények között felnevelni.
-Nem érdekelt volna.. De ez olyan rossz.
-Sajnálom. Jobb volt ez így.- kezdett neki megint a sírásnak.
-Nyugi anya!-ölelte át Zayn.-Nem a te hibád.
-Lassan menniük kéne nem?-jött be ,,anya" nagy piros szemekkel.
-Nem!-álltam fel.
-De igaza van Mrs.Stron.-állt fel Zayn és anya.
-Hát jó...-mentem oda anyához és megöleltem.

Még elbúcsúztunk és elmentek. Én ezután felrohantam a szobámba sírva.

2.rész - Anya! Vagy mégse?

1 héten keresztül vártam a hívást, de sajnos semmi. Talán nem is akar velem találkozni? Félek! Annyira elgondolkodtam, hogy kicsit késéssel vettem észre, hogy csörög a telefonom, mivel az asztalon volt vetődtem felé egy nagyot.
-Heló!-lihegtem.
-Szia Trina van kedved átjönni?-mondta Lisa.
*Lisa a legjobb barátnőm, mindig vele vagyok. 3 éves korom óta ismerem*
*Én és Lisa*



-Igen. 5 perc és ott vagyok.-csaptam le a telefont.
Gyorsan öltöztem és mentem Lisahoz.
-Szia.-mentem be az ajtón.
-Hali. Ide nézz! Előkerült egy új videó a fiúkról.
-Juj! Nézzük meg!-kiáltottam fel.
Mikor meghallottam Zayn hangját ledermedtem. Ő volt az aki felvette a telefont, akivel beszéltem. Tudtam, hogy most rögtön fel kell hívnom az anyámat.

-Jó napot!-szólaltam meg.
-Jó napot!-válaszolt vissza egy kedves női hang.
-Mrs. Malikot keresem.-nyögtem ki.
-Én vagyok az! Segíthetek?-kérdezte.
-Trina Malik vagyok.-mikor kimondtam egy percig meg sem szólalt.
-Trina?-csodálkozott.
-Igen.
-Kislányom!-mondta síró hangon és lerakta.
Szóval tényleg! Ő lenne az anyám és Zayn Malik a testvérem?! Nem tudom elhinni, sírva fakadtam. Lisa szóhoz se jutott. Egyszerűen csak megölelt. Tudta mitől van szó. Bár ő nem tudta, hogy az a Malik család.
Úgy éreztem most beszéltem utoljára az anyámmal.

1.rész - Hát az úgy volt...

1013. május 19.
Ugyan úgy keltem mint mindig átlagosan. Suli után hazajöttem. Felhívtam az Angyal árvaházat ami Liverpoolban van. Gyorsan mentem az állomásra és vonatra ültem. Pár óra múlva ott is voltam. Mikor beléptem a gyerekek ott szaladgáltak. De mentem gyorsan az igazgatóhoz. Bekopogtam.

-Jó napot.-léptem be az ajtón.
-Jó napot! Foglaljon helyet.-nyújtotta a kezét.-Segíthetek valamibe?
-Igen. Kiskoromba örökbe adtak és meg akarom keresni az édesanyámat.
-Tudja a nevét ami még az örökbe fogadás előtt volt?
-Igen. Trina Malik a nevem.
-Trina?!- tátotta nagyra a száját az igazgató nő.-Így megnőttél?
-Maga ismer?-csodálkoztam.
-Persze. Nagyon sokat foglalkoztam veled.Szóval édesanyádat keresed.
-Igen de sajnos már 4 éve nem találom.
-Mikor olyan 8-9 éves lehettél az édesanyád keresett de nevelő szüleid nem folytattak kapcsolatot vele.
-Tényleg?-csodálkoztam.
-Igen. A telefonszámát itt hagyta. Ha gondolod megtudom adni.
-Az nagyon jó lenne. Köszönöm. Viszlát.-álltam fel.
-Szia. Sok sikert.

Nagyon boldog voltam egész hazaúton  azon gondolkoztam milyen gyönyörű anyám lehet. Mikor haza értem felszaladtam a szobámba csak ledobtam a táskámat és az ágyra ugrottam. Hívtam is őt!

-Jó estét. Mrs Malikot keresem.-szóltam a telefonba mikor felvette.
-Szia. Jelenleg nem tudom adni. De ki keresi?-válaszolt egy fiú
-Öööö Trina Malik.- dadogtam.
-Rendben átadom neki.-rakta le a telefont.

Kicsit csalódott voltam, hogy nem tudtam vele beszélni. De annak a fiúnak nagyon ismerős volt a hangja. De nem tudtam hova tenni. De gondoltam a fia lehetett. Aztán elmentem fürdeni és lefeküdtem aludni.