Egyszer megszólalt Zayn.
-Én nem akartam hogy elvigyenek!
-Ezt hogy érted?- néztem rá.
-Hát mikor megszülettél kb 2 hetet voltál itthon és egy nő jött el, aztán elvitt.
-Te erre emlékszel?
-Tisztán és világosan. Még meg is haraptam a nénit. Anya le is szidott.-mosolygott.
Én csak mosolyogtam.
-Megérkeztünk!
Nagyon szép volt a ház. Zayn segített pakolni, megmutatta a szobámat.
-Itt a szobád.-nyitotta ki az ajtót.-Hagylak kipakolni.
-Rendben köszi!-mentem be a szobába.
Kb 1óra alatt ki is pakoltam mindent. Utána szétnéztem a házban egy kicsit. Láttam sok képet a falon.
-Gyere mutatok valamit.-szólt Zayn.
-Oké.-ültünk le a kanapéra.
-Nézd ez a te albumod.-nyújtott át egy albumot.
-Woow.-vettem át.
Mikor bele néztem láttam a képeket amit a születésemkor csináltak. Mikor anya a kezébe tartott, meg Zayn ült mellettem.Elkezdtem sírni. Zokogtam. Leraktam az asztalra az albumot és beszaladtam a szobámba. Zayn bejött hozzám és átölelt.
-Ne sírj!-súgta a fülembe.
Egyszerűen soha nem hittem volna, hogy az igazi családom nem egy átlagos család.Sose éreztem hiányt az igazi családom iránt, de már érzem, hogy az életem mindennél jobban hiányos. De úgy éreztem akkor jött el az ideje, hogy bepótoljam. Csak nem teljesen tudom meg valósítani. Zaynt ismerem tudok róla mindent csak sajnos fordítva nem így van. Nem lehet tökéletes testvéri kapcsolatom vele. Mikor bele gondoltam ezekbe a dolgokba még jobban síni kezdtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése