1013. május 19.
Ugyan úgy keltem mint mindig átlagosan. Suli után hazajöttem. Felhívtam az Angyal árvaházat ami Liverpoolban van. Gyorsan mentem az állomásra és vonatra ültem. Pár óra múlva ott is voltam. Mikor beléptem a gyerekek ott szaladgáltak. De mentem gyorsan az igazgatóhoz. Bekopogtam.
-Jó napot.-léptem be az ajtón.
-Jó napot! Foglaljon helyet.-nyújtotta a kezét.-Segíthetek valamibe?
-Igen. Kiskoromba örökbe adtak és meg akarom keresni az édesanyámat.
-Tudja a nevét ami még az örökbe fogadás előtt volt?
-Igen. Trina Malik a nevem.
-Trina?!- tátotta nagyra a száját az igazgató nő.-Így megnőttél?
-Maga ismer?-csodálkoztam.
-Persze. Nagyon sokat foglalkoztam veled.Szóval édesanyádat keresed.
-Igen de sajnos már 4 éve nem találom.
-Mikor olyan 8-9 éves lehettél az édesanyád keresett de nevelő szüleid nem folytattak kapcsolatot vele.
-Tényleg?-csodálkoztam.
-Igen. A telefonszámát itt hagyta. Ha gondolod megtudom adni.
-Az nagyon jó lenne. Köszönöm. Viszlát.-álltam fel.
-Szia. Sok sikert.
Nagyon boldog voltam egész hazaúton azon gondolkoztam milyen gyönyörű anyám lehet. Mikor haza értem felszaladtam a szobámba csak ledobtam a táskámat és az ágyra ugrottam. Hívtam is őt!
-Jó estét. Mrs Malikot keresem.-szóltam a telefonba mikor felvette.
-Szia. Jelenleg nem tudom adni. De ki keresi?-válaszolt egy fiú
-Öööö Trina Malik.- dadogtam.
-Rendben átadom neki.-rakta le a telefont.
Kicsit csalódott voltam, hogy nem tudtam vele beszélni. De annak a fiúnak nagyon ismerős volt a hangja. De nem tudtam hova tenni. De gondoltam a fia lehetett. Aztán elmentem fürdeni és lefeküdtem aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése