Az utolsó heteimet a suliban éppen túléltem. Elvégeztem a gimit. Munkát kerestem de sajnos semmi.Mivel még munkám nem volt házat se tudtam venni.De ,,apa" meg mondta elvégzem a gimit önállóvá kell válnom. Ezért volt kb 1-2 hetem elmenni.Egyszerűen szörnyű. Senki nem tudott segíteni. Már csak egy emberre számíthattam. Felhívtam anyát.
-Szia anya.-dadogtam.
-Szia. Valami baj van?-kérdezősködött.
-Van még kb 1-2 hetem elköltözni.
-Miért kell elköltöznöd?-kérdezte meglepetten.
-Önállóvá kell válnom ,,apám" szerint...-motyogtam.
-Rám számíthatsz bármikor. Mikor szeretnél jönni?-mondta anya.
-Komolyan oda költözhetek?-lepődtem meg.
-Persze!
-Hát még ma jó lenne.
-Rendben most még dolgozok de 5-kor megyek Zaynnel.
-Öööö oké addig összepakolok.
-Szia.-rakta le a telefont.
Nagyon boldog voltam, végre a családommal lehetek.,,Apának" gyorsan elmondtam és mentem fel pakolni.
,,Apán látszott, hogy egy kicsit szomorú, hogy elmegyek, de büszke is volt rám, hogy saját lábra tudok állni. Éppen pakoltam mikor ,,anya" bejött sírva.
-,,Apád" mondta, hogy már ma elmész.-ölelt át.
-Igen.Találtam egy házat.
-De ugye majd meglátogatsz minket?
-Természetesen.-pusziltam meg.
Lassan összepakoltam és lecuccoltam a ház elé. 5 óra lett.Itt is voltak?!Zayn szállt ki a kocsiból.
-Bocsi de anya még dolgozik így én jöttem érted.-emelte meg a táskámat.
-Oké.-kezdtem pakolni a csomagtartóba.
Bepakoltunk.Beszálltunk a kocsiba és mentünk. Nem nagyon beszélgettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése